Vége a „Kukorica-Nagyhatalom” álmának? – Ezt olvassuk ki a 2026-os gabonamérlegből

A Gabonaszövetség friss mérlegadatai és a piaci jelentések nem hazudnak, de amit mutatnak, az sokaknak fájni fog. Évtizedekig abban a hitben éltünk, hogy Magyarország Európa egyik éléskamrája, a kukoricatermesztés pedig a hazai agrárium megingathatatlan bástyája. A 2025/2026-os szezon számai azonban brutális őszinteséggel törlik el ezt a mítoszt.

Nem egyszerűen egy rossz éven vagyunk túl. Egy korszakváltás közepén vagyunk. Íme a három kijózanító tanulság a számok mögül.

1. A „Nettó Importőr” valóság sokkja

A mérlegadatok legszembetűnőbb eleme a csökkenő termés ellenére a készletek növekedése. A 2025-ös aszály után a hazai kukoricatermés beesett a lélektani 4 millió tonna alá (miközben a fénykorban 8-9 millió tonnához szoktunk).

Mit jelent ez a gyakorlatban 2026-ban?

• Az ipar éhezik: A hazai feldolgozóipar (bioetanol-gyárak, izocukor-üzemek, takarmánykeverők) kapacitása évi 4-5 millió tonna alapanyagot igényel. A matek egyszerű: nincs elég hazai áru, ami van az drága és sokszor nem megfelelő minőségű.

• Importfüggőség: Magyarország, a korábbi exportőr, immár strukturálisan importra szorul. A mérleg hiányzó sorait lengyel(!), szlovák, román vagy szerb kukorica tölti ki.

• Árprés: A hazai árakat többé nem a magyar terméskilátások, hanem az import ár határozza meg.

2. A minőségi olló kinyílása: A toxin nem játék

A mérleg "Mennyiség" rovata elfed egy másik problémát. Hiába van papíron X tonna kukorica a raktárakban, ha annak jelentős része aflatoxinnal szennyezett.

2026 januárjában a piacon kétféle kukorica létezik:

1. Toxinmentes (prémium) áru: Vadásznak rá a keverők és az élelmiszeripar.

2. Szennyezett tételek: Az etanolgyárak egy része átveszi, de jelentős diszkonttal. Keverék takarmányba toxinkötőkkel dúsítva, kis arányban bekeverve értékesíthetők.

A tanulság: A hozamverseny véget ért. Aki 10 tonnát termelt hektáronként, de toxinnal, az rosszabbul járt, mint aki 6 tonnát hozott le egészségesen. A minőségbiztosítás és a preventív védekezés 2026-ban már nem költség, hanem a piacra lépés belépőjegye.

3. Menekülés a búzába – Csöbörből vödörbe?

A kukorica kockázatai miatt pánikszerű menekülés indult a kalászosok (búza, árpa) irányába. A vetésterületi adatokból látjuk, hogy 2026-ra megnőtt az őszi vetések aránya.

Mi a kockázat ebben a mérlegben?

Ha mindenki búzát vet, mert a kukoricát nem meri bevállalni, azzal saját magunk alatt vágjuk a fát. A globális búzapiacon az orosz és ukrán dömpinggel kell versenyeznünk. Ha a magyar gazdák tömegesen állnak át búzára, túlkínálat alakulhat ki egy olyan termékből, aminek az exportpiacai beszűkültek. A "biztonsági játék" könnyen egy alacsony jövedelmezőségű csapdává válhat.

Hogyan tovább 2026 tavaszán?

A mérlegadatok üzenete egyértelmű: a megszokásból való gazdálkodás útja járhatatlan. A túléléshez radikális döntések kellenek:

• Alternatívák keresése: A kukorica helyett a cirok (szemes és siló) szerepe felértékelődik a szárazságtűrése miatt, ugyanakkor a piaca korlátozott. A szója a fehérjepiac miatt stabilabb pont lehet.

• Öntözés vagy technológiaváltás: Ahol nincs víz, ott a talajmegújító (No-Till, Strip-Till) technológia az utolsó védvonal a vízkészlet megőrzésére.

• Szerződés mindenek felett: Ne termeljünk a vakvilágba! Az árut legjobb ütemezve, kisebb tételek folyamatos értékesítésével eladni, a bőséges kíbálat miatt a felvásárlók is kényelmesebbek, le kell csapni az esetleges értékesítési lehetőségekre.

A 2026-os év nem a rekordokról szól, hanem a racionalitásról. Nézzünk szembe a számokkal, és döntsünk ésszel, ne érzelemből.